Szegény Rózsika néni

  Én nagyon sajnálom szegény Rózsika nénit, mert ezek a mai fiatalok az ő nyugdíjából élnek ingyen, abból drogoznak, vagy ha éppen nem, akkor abból tanulnak. Nem értem, hogy lehetnek ilyenek vele. Főleg, hogy a szerencsétlen 40 évet dolgozott. Igaz, hogy más is... de akkor is. Miért nem hagyják, hogy még néhány évet nyugodtan éljen szegény?
  Erről jut eszembe, bár most nem rólam van szó, hogy ezt a sok autópályát meg az én adómból építették. És abból fejlesztik a termálvízre alapozott turizmust is. Abból vezetik be az elektronikus útdíjat. És még nagyon sok mindent abból fizetnek. De nem kell megköszönni. Csak úgy mondom. Őszintén bevallom, a 4-es Metró építése miattam késik, mert későn fizettem be az adót. Nagyon komoly összegre büntettek miatta, ha valakit ez vigasztal. Abból vannak az új Volvo és Mercedes buszok.
  De, amire a legbüszkébb vagyok, és amiről nagyon szeretek társaságban beszélni (bár tudom, hogy nem szép dolog dicsekedni): a Pannonhalmi Apátság az egyik ősöm adójából épült. Ha valaki még nem látta, mindenképpen nézze meg, érdemes.

Bánatos emberek a metrón

  Sok embert hallok arról panaszkodni, hogy reggelente mennyire bánatosak az utasok a metrón, csak ülnek, néznek maguk elé unottan, vagy elbújnak az újságjukba, könyvükbe, mobiltelefonjukba, akármijükbe. És egyszerűen nem vesznek tudomást sem a többi emberről, sem a külvilágról. Sehol egy vidám mosoly, vagy bármilyen kedvesség. Sokan szörnyen lehangolónak találják ezt a jelenséget, és kínszenvedés számukra így a metrózás, mint mondják. Én nem így vagyok vele. Sőt, én kifejezetten örülök ennek. Így legalább békén hagynak.
  És különben is, mit csináljanak? Meséljenek közösen vicceket, és csapkodják egymás térdét a nevetéstől? Salsázzanak? Activityzzenek? Kérdezzék meg, hogy nincs-e valamelyik utasnak születésnapja vagy névnapja, és ha van, akkor köszöntsék meg? Adjanak körbe egy füves cigit?
  Nem már! Én inkább maradnék a befelé forduló utastársaknál.