Világutazó medve

New York

Párizs

Kairó

Kínai nagy fal

Csomolungma

Világűr

Hold

Tuileriák kertje

Északi-sark

Déli-sark

Berlini állatkert

Brobdingnag

Smaug fészke

Vadnyugat

Halálcsillag

A minden várakozást felülmúló bab

  Egyszer egy finn nagymama a lányunokájával egy nagyon távoli egzotikus országban nyaralt. Nagyon jól érezték magukat, és rendkívül izgalmasnak találták ezt a meseszerű, vad helyet, ahol szinte bármi megtörténhetett, és ami annyira különbözött attól, amit otthon, Finnországban megszoktak. Amikor csak tehették, próbáltak beszédbe elegyedni a helyiekkel, hogy az országukról faggathassák őket. Sokszor nehézségekbe ütköztek a nyelvi korlátok miatt, mivel ez a vidék soha nem tartozott a legnépszerűbb nyaralóhelyek közé, kevesen beszéltek idegen nyelveket, és ők sem túl jól. Ennek ellenére rengeteg izgalmas és meglepő dolgot sikerült megtudniuk, ezeket az unoka mind feljegyezte a naplójába.
  - Lesz majd mit mesélnünk otthon! - mondogatták egymásnak igen gyakran.
  Nyaralásuk második hetében találkoztak egy idős, európai hölggyel, aki Franciaországból költözött oda évtizedekkel ezelőtt. Vele is elbeszélgettek, bár nem volt könnyű, mert csak törte az angolt, franciául pedig sem a nagymama, sem az unokája nem tudott. Az idős hölgy említést tett egy különös babfajtáról is, és a lelkükre kötötte, hogy soha, de soha ne egyenek belőle. Elmondta, hogy a hatása meglehetősen gyors és halálos.
  - Mort! Mort! - ismételte többször is.
  A nagymama és az unoka érdeklődését igencsak felkeltette ez a bizonyos bab. Nem vették komolyan az idős hölgy figyelmeztetését, elvégre mitől lehet egy bab hatása halálos? Halálra fogják magukat tőle röhögni? Vagy mégis mit akarhatott ezzel, hogy "mort"? A nyelvi nehézségek, ugye. Elhatározták, hogy felkutatják ezt a bizonyos babot, és visznek haza belőle.
  Miután hazaérkeztek Finnországba, szerveztek egy összejövetelt a kis tóparti házukba. Meghívták a legkedvesebb barátaikat egy finom ebédre, hogy elmesélhessék nekik fantasztikus nyaralásukat. A menü fénypontja természetesen az a bizonyos halálosan vicces hatású bab volt, már előre jókat kuncogtak rajta, hogy vajon hogyan fognak viselkedni a vendégek, amikor jelentkeznek náluk a tünetek.
  Aznap nagyon szép, csendes, napos idő volt, a tó felszíne, amely mellett a házuk állt, tükörsima volt. Senki sem sejtette, hogy milyen zajos és drámai események következnek nemsokára.
  Jó hangulatban költötték el az ebédet, sikerült elkápráztatni a vendégeket történeteikkel, és nagyon ízlett mindenkinek az egzotikus babfajtából készült ételkülönlegesség. Már a kávénál tartottak, amikor mindegyikük hasa heves morgásba kezdett. A vendégek arcára némi ijedtség és tanácstalanság ült ki, a nagymama és az unoka viszont nem tudták palástolni jókedvüket.
  - Igen - mondta a nagymama, már amennyire a nevetéstől beszélni tudott -, ez volt a mai napi tréfa. Figyelmeztettek minket előre, hogy ennek a babnak igen gyors és kitörő a hatása.
  - De kiülhetünk a kertbe is, ha esetleg elfajulnának a dolgok - tette hozzá az unoka, mire a vendégek hangosan hahotázni kezdtek.
  - Akkor talán menjünk is - kezdte az egyik vendég -, mert nálam már kezdenek nagyon elfajulni - de alighogy végigmondta, egy olyan irgalmatlanul nagyot durrantott, hogy felrepült a székéről, mint egy rakéta, és szétzúzta a koponyáját a mennyezeten. Holtan esett vissza. A nagymama és a többi vendég még magához sem tért a megdöbbenésből, amikor ők is pont így jártak. Az unoka látta, hogy az az egyetlen esélye, ha azonnal elhagyja a házat. Éppen kiért a bejárati ajtón, amikor akkorát durantott, hogy felrepült, és egy szépen kivitelezett tripla szaltó után a tóba esett. Szerencséjére. Azonban a gázkitörés ezzel még nem ért véget, így irányíthatatlanul száguldozni kezdett a tó felszínén, mint egy vezető nélüli, elszabadult motorcsónak. Végül pont egy gyanútlan horgász mellett ért partot. Ekkor megszűnt a durrogás, de a morgás a hasában jelezte, hogy még lesz folytatás.
  A horgász ránézett, összeráncolta a szemöldökét, és így szólt:
  - Nem lehetne egy kicsit csendesebben, kislány? Elijeszted a halakat.
  Az unokát feldühítette a horgász közömbössége a problémája iránt, de nem szólt semmit, csak besétált a partról a vízbe néhány métert, úgy állt, hogy pont háttal legyen a horgásznak, és előrehajolt. A horgász éppen tűnődni kezdett, hogy vajon miért pucsít felé ez a csuromvizes lány, ráadásul úgy, hogy a nadrágja hátul szét van hasadva, amikor fülsüketítő durrogás kíséretében megindult az újabb gázkitörés, és elrepítette az unokát a tó túlsó partja felé, a horgászt pedig lesodorta a kisszékéről. A horgász feltápászkodott, és döbbenten meg egy kicsit talán sértődötten így szólt:
  - Dehát ilyet nem csinál az ember.
  Az unoka pedig folytatta a száguldozást a tó felszínén, és lassan sikerült kitapasztalnia, hogyan tudja magát irányítani. Sőt, egy idő után sikerült felemelkednie a levegőbe, viszont ahhoz túl bizonytalan volt, hogy vízszintes repülésbe kezdjen, így megelégedett azzal, hogy nagyjából függőlegesen tartott a felhők felé.
  Közben a házban a nagymama és a vendégek holtukban is folytatták a durrogtatást, ide-oda röpködtek a házban, szétzúzták a berendezést és magukat, néhányan kirepültek az ablakon. Elég morbid látvány volt.
  Az unoka pedig végül olyan magasra emelkedett, hogy már nagyon elkezdett fázni, és levegőt is egyre nehezebben kapott. Hajszál híja volt, hogy el nem gázolta egy utasszállító repülő, a pilóták nem akarták elhinni, hogy egy lány húzott el előttük. Annyira új volt neki a repülés, hogy nem tudta, hogyan tudná magát irányítani, egyre jobban kétségbe esett. Végül elmúlt a bab hatása, és lezuhant.
  A nagymama és a vendégek holttesteit egy szomszéd találta meg, aki felfigyelt a nagy lármára. A rendőrség nem tudta mire vélni ezt a szörnyű esetet. Először brutális nemi erőszakra gyanakodtak, mivel mindegyik áldozatnak lukas volt hátul a nadrágja, de végül elvetették ezt az elméletet. Az unoka holttestét csak hetekkel később találták meg kirándulók az erdőben. Soha nem tudták kideríteni, hogy honnan zuhanhatott le.