Már évtizedek óta rendszeresen meglátogatnak az ufók. Teljesen részévé váltak az életemnek. Egyszer még az eleje felé, amikor még friss volt az ismeretségünk, felvittek az űrhajójukra, hogy orvosi vizsgálatokat végezzenek rajtam. Persze először nem tudtam, hogy mit akarhatnak velem, de amikor levetkőztettek, és felfektettek egy olyan műtőasztal féleségre, már sejtettem, hogy mi következik. Tudva, hogy az idegenek mennyire fejlett technológiával rendelkeznek, arra számítottam, hogy majd előkerülnek a kifinomultabbnál kifinomultabb orvosi műszerek, és a sok elképesztő kis herkentyű, amit az ember el sem bír képzelni. De egy kicsit csalódnom kellett, mert a vizsgálat mindössze annyiból állt, hogy fogtak egy bazi nagy rozsdás vasat, és feldugták a seggembe. Ekkor nagyon megijedtem. Aztán évekkel később, amikor már szinte baráti viszonyban voltunk az idegenekkel, egyik éjjel arra ébredtem, hogy ott áll az ágyam mellett egy ufónő. Ezt mondta nekem az ufónő: "Ha csokit eszel, meghalsz". Aztán eltűnt. Ez nagyon érzékenyen érintett, mert történetesen a csokoládé volt a mindenem, és nem nagyon hittem, hogy le tudok mondani róla. De úgy voltam vele, hogy biztos jó okuk van arra, hogy ezt mondták, talán az egészségemet próbálják megóvni, esetleg tudnak egy olyan betegségemről, amiről az orvosom és én nem, és úgy látják, hogy a csokoládé nagyon káros lehet. Ezért hallgattam rájuk. Azonban néhány hét múlva, amikor már úgy szenvedtem a csokihiánytól, mint egy kutya, azon kezdtem morfondírozni, hogy ezek a nyavajás ufók lehet, hogy csak a bolondját járatják velem, és rettentő jól szórakoznak rajtam az űrhajójukon, hogy ni, nem merek csokit enni, és hogy kínlódom. Így hát fogtam magam, és befaltam egy tábla csokit. Aznap éjjel arra ébredtem, hogy egy csapatnyi ufó áll az ágyam körül. "Gyere velünk!" - mondták, és átkísértek a kisfiam szobájába. Ott elővettek egy csomó kifinomult orvosi műszert, és megkínozták vele a kisfiamat. Amikor végeztek, így szóltak: "Ez azért volt, mert csokit ettél. Mondtuk, hogy ne egyél csokit." Aztán eltűntek. Természetesen ezután nem nyúltam többet csokoládéhoz. Meggyőződésem, hogy mindez nem hiába történt, hanem az életemet mentették meg vele valamilyen módon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése