Mindenki nagy álma látni Párizst, de szerintem nem egy nagy szám. Ott van például az Eiffel-torony. Állítólag nagy. De valójában egészen kicsi. A térdemig ha ér. Aztán, hogy ott francia beszédet hallani. Én nem hallottam. Sőt, ha valakivel franciául próbáltam beszélni, megsértődött. Kizárólag angolul voltak hajlandóak megszólalni. Meg a Bastille, hogy azt 1789-ben lerombolták. Butaság. Még mindig áll. Én láttam. Igazán figyelhetnének jobban is. Jártamban-keltemben betértem egy eldugott kis régiségkereskedésbe. Furcsa volt, hogy miért kell belépőt fizetni egy ócskásnál. Aztán kiderült, hogy az a Louvre. Igen nagy reményeket fűztem a Champs-Élysées-hez, de nem kellett volna. Egy mezei piac, csak sehol nem lehet lángost enni. Sokáig keresgéltem a Diadalívet a Charles de Gaulle-on, de csak egy egérlyukat találtam, ami nem vezetett sehova. A Notre Dame-ról meg inkább ne is beszéljünk. Nálunk kápolnának talán elmenne, falun. Na, mindegy, tulajdonképpen a látogatásom fő célja az volt, hogy megnézzem a párizsi katakombákat. De az egész csak egy kapualj. Még csak nem is a föld alatt van. Szóval nem is tudom. Én csalódtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése