2013. február 26., kedd

Sportemberek a BKV-n


  Már megfigyeltem, hogy a reggeli és az esti csúcs ideje alatt nagyon sok rendkívül energikus ember megfordul a BKV járművein, de főleg a metrón és a Deák Ferenc téri metróállomás átszálló-komplexumában. Őrült tempóban, megállíthatatlanul törnek előre, elszánt kifejezéssel az arcukon, és mit sem törődnek az útjukba kerülő akadályokkal (ezek legtöbbször emberek). Mi válthatja ki belőlük ezt a révületet, amely annyira ragadós? Azt értem, hogy este sietnek hazafelé, mindenki szeretne gyorsan hazaérni egy hosszú nap után. Én is mindig sietek haza, de én igyekszem nem rálépni senkire. De ez biztos csak azért van, mert vidéki srác vagyok. De hova sietnek annyira reggel? Annyira szeretnek a munkahelyükön lenni, hogy nem tudnak uralkodni magukon, és egyszerűen muszáj megvadult méneshez hasonlóan száguldaniuk a rajongva imádott úticél felé? Vagy tombol bennük a tettvágy, termelnének a főnöknek, építenék a karrirerjüket, pörgetnék a gazdaságot? Minél hamarabb? Vagy csak nem indulnak el időben? De miért? Hiányoznak az izgalmak az életükből, és a bungee jumping meg a vadvízi evezés nagyon drága, aztán inkább késve indulnak munkába, hogy azért valami legyen? És ezt minden nap? És vajon hova rohanhatott annyira egyszer a Deák Ferenc téren az a vak bácsi, aki legalább harminc embert fellökött?

2013. február 18., hétfő

Párizs nem egy nagy szám, szerintem

  Mindenki nagy álma látni Párizst, de szerintem nem egy nagy szám. Ott van például az Eiffel-torony. Állítólag nagy. De valójában egészen kicsi. A térdemig ha ér. Aztán, hogy ott francia beszédet hallani. Én nem hallottam. Sőt, ha valakivel franciául próbáltam beszélni, megsértődött. Kizárólag angolul voltak hajlandóak megszólalni. Meg a Bastille, hogy azt 1789-ben lerombolták. Butaság. Még mindig áll. Én láttam. Igazán figyelhetnének jobban is. Jártamban-keltemben betértem egy eldugott kis régiségkereskedésbe. Furcsa volt, hogy miért kell belépőt fizetni egy ócskásnál. Aztán kiderült, hogy az a Louvre. Igen nagy reményeket fűztem a Champs-Élysées-hez, de nem kellett volna. Egy mezei piac, csak sehol nem lehet lángost enni. Sokáig keresgéltem a Diadalívet a Charles de Gaulle-on, de csak egy egérlyukat találtam, ami nem vezetett sehova. A Notre Dame-ról meg inkább ne is beszéljünk. Nálunk kápolnának talán elmenne, falun. Na, mindegy, tulajdonképpen a látogatásom fő célja az volt, hogy megnézzem a párizsi katakombákat. De az egész csak egy kapualj. Még csak nem is a föld alatt van. Szóval nem is tudom. Én csalódtam.