Bánatos emberek a metrón

  Sok embert hallok arról panaszkodni, hogy reggelente mennyire bánatosak az utasok a metrón, csak ülnek, néznek maguk elé unottan, vagy elbújnak az újságjukba, könyvükbe, mobiltelefonjukba, akármijükbe. És egyszerűen nem vesznek tudomást sem a többi emberről, sem a külvilágról. Sehol egy vidám mosoly, vagy bármilyen kedvesség. Sokan szörnyen lehangolónak találják ezt a jelenséget, és kínszenvedés számukra így a metrózás, mint mondják. Én nem így vagyok vele. Sőt, én kifejezetten örülök ennek. Így legalább békén hagynak.
  És különben is, mit csináljanak? Meséljenek közösen vicceket, és csapkodják egymás térdét a nevetéstől? Salsázzanak? Activityzzenek? Kérdezzék meg, hogy nincs-e valamelyik utasnak születésnapja vagy névnapja, és ha van, akkor köszöntsék meg? Adjanak körbe egy füves cigit?
  Nem már! Én inkább maradnék a befelé forduló utastársaknál.